Élsportoló, vagy félsportoló

Miért is ez a cím? Egy konkrét esettel kerültem szembe a napokban, mely arra ösztönzött,
hogy a gondolataimat kiengedjem magamból. Meg persze az is, hogy annak idején mit nem adtam volna, ha egy széles látókörű, igazán fanatikus, sport szakember irányt mutatott volna, elmondta volna a véleményét, nekem vagy bárkinek, aki asport óriásmezején tengődött. De nem volt. Se igazán fanatikus (vagy csak a közelünkben nem), se szakember, széles látókörű meg pláne (és ez nem feltétlenül az Ő hibájuk volt). Meg az sem biztos, hogy a pubertát keményen feszegetve épp az Ő véleményére adtunk volna. Akkor.
Szóval.
Adott egy tehetséges fiatal, egy csapatsportban, országos bajnokság legmagasabb szintjét játszva, válogatott és az érettségi után külföldi sportkarrier felé kacsingatva. Láttam a srácot élesben, tényleg kiváló. Egy közös edzés végén a nyújtásnál vettem észre, hogy nem csinálja rendesen. Bár a kérdés rögtön jött belőlem (szoktál nyújtani? ), a felismerés viszont meg sem várta a választ. Tudtam. Egy újabb tehetség, akinek senki sem tanította meg, hogy a sport nem csak arról szól, hogy felveszem a mezt, és gólt ütök a meccsen. Sokkal többről. Szörnyű látni, hogy az évek alatt senki nem "fogta meg a kezét", és magyarázta el neki, hogy mi kell ahhoz, hogy ne legyen olyan, mint a "Stollwerck".


Hol van valójában a hiba? Miért marad el kezdetektől a tudatos komplex felkészítés, melynek része az edzés előtti és utáni rész is? Ki a felelős ezért? Számomra ez hasonló, mint egy pénzügyi szakember alapvető matematikai ismeretek nélkül.
Alapvetően minden emberben tudatosulnia kéne egy dolognak. Az egyetlen dolog, amire igazán figyelnie kéne, a teste. Na nem vigyázni rá, mint a hímes tojásra, hanem hallgatni rá, és törődni vele. Ha "szeméttel" pakolja tele, nem fog teljesíteni. Ha nem mozgatja meg, szintén nem. Ha nem pihenteti, szintén nem.
A sportolóknál ez fokozottan igaz. Nem az ütője, cipője stb. a fegyvere. Csak és kizárólag a teste. Ez az a dolog, amit nagyon korán tudatosítani kell benne. Nekünk. Szülőknek, tanároknak, edzőknek, idősebb sportolóknak. A leghatásosabb, ha példaképek tudunk lenni. Ha másért nem, akkor csupán azért, hogy a sport mellett a "fegyverével" való törődés megóvja a sérülésektől. 

Ma már vannak igazán széles látókörű, fanatikus, szakemberek. Tanuljunk tőlük. Tanuljunk meg rendesen bemelegíteni, tanuljunk meg levezetni, nyújtani. Keressük a lehetőséget, hogy ez irányú ismereteinket is elmélyítsük. Egy dolog egész biztos hálás lesz ezért. A testünk.