Minden kezdet nehéz...

Nagy divat az egészséges életmód. Bármerre nézünk, mindenhonnan visszakacsint ránk valami, ami fitt. Fittness fiúk, fittess lányok, fittness kaják, fittness eszközök, fittness alkalmazások... Nem csoda, hogy ebben, a mára már komoly iparággá fejlesztett közegben lassan már a sportolói múlttal rendelkezők is egyre nehezebben tájékozódnak. Hatalmas mennyiségű információáradatban vagyunk kénytelenek tisztán látni. Az igazi káoszt sokszor az okozza, hogy a bevált módszerekkel szinte teljesen ellenkező "a legújabb kutatásokra" hivatkozó termékek, módszerek kerülnek a fogyasztói társadalom asztalára, brutális marketing háttérrel. Igen, az egészséges életmód biznisz, üzlet, pénzcsinálás. Félreértés ne legyen, nagyon fontos a fejlődés, és mint sok más területen a technológiai fejlesztéseknek köszönhetően, a sportban is nagyon hasznos segédeszközök láttak napvilágot. Persze ezek életképességét majd az idő mutatja meg.
Szóval divat lett egészségesen élni. És ez jó. Viszont ez magával hozta azt is, hogy akik eddig nem hódoltak a mozgásnak, sokszor fejest ugranak a fent említett impulzusok hatására a sport tengerébe. Csak hát a felszínen meg kell tudni maradni. Ehhez pár gondolat. 

Az első és legfontosabb dolog az elhatározás. Ez szinte mindig nagyon gyorsan jön, viszont a későbbiekben annál gyorsabban tűnik el. Mert nincs kitartás. A kitartás csupán abban az esetben lesz, ha az elhatározásunkkal párhuzamosan felfogjuk, hogy ez egy hosszú, olykor küzdelmes folyamat lesz. Reális célokkal, apró lépésekkel. CSODÁK NINCSENEK!!! Nem várhatja el senki a testétől, hogy pl. az a zsírmennyiség, ami hosszú évek során rakodott le, egy hónap alatt eltűnjön. Se bogyókkal, se porokkal, se csodamódszerekkel. Pont annyit kell törődnie magával mindenkinek, mint amennyit nem törődött. 

A célokat is ennek megfelelően kell állítani. Bár nem vagyok igazán híve, de sok ember számára kézzelfogható eredmény az elfogadható, ezért kontrollként a testsúlyt használják. Ha már mindenáron a számok bűvöletében szeretünk élni, javasolom, hogy inkább centizzünk (pl. derékbőség), mint kilózzunk. Én viszont mindenkinek azt ajánlom, hogy "hallgassa" figyelmesen a testét. Érezze az apró változásokat. Fel tud menni a lépcsőn lihegés nélkül, sikerül felvenni egy régóta szekrényben heverő nadrágot, ruhát. Ezek azok a dolgok, melyek elsőként érzékelhetőek. A másik gyakori tényező, ami a rövid időn belüli feladáshoz vezet a fokozatosság hiánya. A 0 után nem a 10 jön. Ott van még az 1, 2, 3 stb. Szóval, ha az elhatározás és a cél is megvan, kezdjük el, de csak annyit, amennyit bírunk. Ha ez 10 darab felülés vagy fekvőtámasz vagy guggolás, legyen 10. Ha 3 akkor 3. Csináljunk annyit, amennyit tudunk ( kis pihenőkkel 3-4 sorozatban ). Viszont ezt rendesen, és rendszeresen. Aztán, ha ez már könnyen megy növeljük 2-el. Aztán megint 2-el. A lényeg, hogy mindig lépjünk ki egy kicsit a komfortzónánkból. Enélkül ugyanis nem lesz fejlődés. 

A futással ugyanez a helyzet. Felugrunk a tévé elöl, és kimegyünk futni. Lihegés, izomláz, és elmegy a kedvünk az egésztől. Kezdjünk el sétálni, aztán kocogjunk, mondjuk fél percet. Aztán sétáljunk 2 percet, és megint kocogjunk. Csináljuk ezt 10-szer. Később növeljük a kocogást és csökkentsük a sétát. Ennek hatására rövid időn belül képesek leszünk hosszabb időt folyamatosan futni. A futáshoz viszont elengedhetetlen a kellően megalapozott izomzat. Ha fejetlenül kezdünk neki a futásnak (nem alapozzuk meg erősítéssel az izmaink erejét, stabilitását) előbb utóbb fájdalom, rosszabb esetben sérülés jelentkezhet. Olyan ez, mint ha egy trabantba egy V8-as motort szerelnénk, de a futóművet és a váltót nem cserélnénk ki. Lényeges, hogy a hasizom illetve a hátizom erősítése szintén elengedhetetlen a futáshoz.
Amint fentebb írtam, ma már rengeteg információ található mindennel kapcsolatban az interneten. Ha mégis inkább káoszt okoz az információtömeg, ne szégyeljünk tanácsot kérni szakembertől. Sok információból könnyebben lehet leszűrni, mi lesz számunkra igazán megfelelő. Szóval elhatározás, fokozatosság és kitartás.