Stabil alapok elengedhetetlenek...

Sokat hallunk ma egy kifejezést a mozgás világából, amelyet sokan abszolút sehogy, vagy esetenként rosszul értelmeznek. Ez pedig a CORE. Nem szeretnék mélyreható biomechanikai elemzést végezni, csupán szeretném egy picit érthetővé tenni mi ez, és miért nagyon fontos. Nem találni rá igazán megfelelő magyar fordítást, ha szó szerint akarnánk fordítani, akkor a mag, közép kifejezés lenne a legtalálóbb. Szóval a testünk középső része (ágyék, kismedence, csípő) valamint a háti gerinc körüli izmok összességét nevezhetjük CORE-nak. (ezen izmoknak egy csoportja a stabilitásért felelős (lokális) a másik csoport a mozgásban vállal szerepet (globális)).

Sokszor láthatjuk, hogy nagy hangsúlyt fektetünk a karizmok, váll izomzatának stb. erősítéséhez, és elfelejtjük a "láthatatlan" izmok erősítését. Pedig nagy mértékben ezek az izmok felelősek a testvázunk helyes tartása (stabilitása) mellett a mozgás legjaváért is. A versenysportban már rég felismerték ennek fontosságát, és a testmag megerősítése, feszesítése elengedhetetlen része az edzéseknek. Csakhogy a mindennapi életben is mozgunk. Tehát szükségünk van szilárd "alapokra". Alapokra, melyek mozgásunkat, tartásunkat befolyásolják. Mi történik, ha ez nincs meg. A lokális izomzat, nem tudja megfelelően elvégezni az adott mozgást, kompenzálni kezd, más izmokkal, ízületekkel. Ebből fakadóan egy rossz mozgás, tartás alakul ki, válik motorikussá, ami előbb-utóbb sérüléshez vezet. A hátfájás, rossz testtartás stb. mind ezeknek a fontos izmoknak, gyengeségét, vagy feszességét jelenti. Ezek az izmok fontos szerepet játszanak olyan mindennapi mozgásnál, mint a guggolás, előrehajlás, de akár egy meredekebb dombon való lejövetel.
A mozgás jó, a rendszeres mozgás még jobb, viszont ne ugorjunk fejest semmibe anélkül, hogy nem végeznénk (vagy végeztetnénk) magunkon egy valós állapotfelmérést. Mindig nyerjen a minőség a mennyiséggel szemben. Legyünk tisztában azzal, hogy honnan indulunk, mert annál jobban becsülni fogjuk azt, ahová jutunk.

... és akkor pár gyakorlat, amihez nincs szükség semmire  ;)

https://www.youtube.com/watch?v=EaYeGviEzT8

Jordan, Beckham, Federer és a többiek...

Talán már a cím is árulkodik arról, hogy ebben az írásban a "nagyokról" engedek meg magamnak pár gondolatot. Sportoló nagyságok, sportágak szimbólumai, reklámarcok, sportnagykövetek. Számtalan jelzővel lehet Őket illetni, és talán kivétel nélkül mind találó is rájuk. De mitől lettek azok? Miért tudnak hosszú időn keresztül a csúcson maradni? Mi az amiben mások?
Beszélgetéseink gyakori témája a sportoló sztárok, vagy sztársportolók. Izgatottan figyeljük napról napra a teljesítményüket, és sokszor természetesnek vesszük, hogy nyernek, és szinte egy világ omlik bennünk össze egy esetleges kudarcnál. Pedig csak elkényeztetnek bennünket. Hősöket kreálunk belőlük. Legyőzhetetlen hősöket. Magunknak. Pedig nem azok. Mi csak beleülünk a kényelmes fotelunkba, kolával és csipsszel a kezünkben és várjuk, hogy megfeleljenek az elvárásainknak. És Ők teljesítenek. Nem nekünk, maguknak. Mérkőzés, regeneráció, szálloda, repülőtér, szálloda, edzés, mérkőzés, sajtótájékoztató, regeneráció, szálloda, repülőtér, szálloda, mérkőzés..... és így tovább. Mondjuk az év 300 napján. Ja meg persze a különféle promóciós rendezvények, szövetségek, szponzorok jóvoltából.

Persze most páran biztos azt gondolják, na jó jó, de azért rendesen meg vannak fizetve. Szó se róla. Nem is azért írom mindezt, hogy sajnálat tárgyaivá tegyem Őket. Csupán azért, hogy komplexen nézzük a dolgokat. Mert Ők mindezek ellenére teljesítenek. Mérkőzésről mérkőzésre, hónapról hónapra, évről évre. Szinte mindig a maximumon. Nagyon sokan vannak, akik pont ugyanezt az utat járják, csak épp nem tudják az ezzel járó nyomást elviselni. Vagy nem képesek ezen nyomás hatására teljesíteni.
Természetesen ez csak az egyik (számomra talán legfontosabb) tényező, amiért ott tartanak ahol. Kétség nem férhet hozzá, hogy kivétel nélkül tehetséges sportolók. De a tehetség önmagában nem elég. Számtalan példát lehetne említeni tehetségesnél tehetségesebb sportolókból, akik szerencsésebb esetben elértek egy-egy kimagasló eredményt, vagy esetleg adottságaik ellenére a siker messze elkerülte Őket. Túl naivak lennénk, ha azt gondolnánk, hogy Jordan csak a tehetsége miatt talált be szinte minden pozícióból a gyűrűbe, vagy Beckham tehetségének köszönheti kapura rúgásainak nagy százalékú eredményességét.

Ezek az eredmények nem önmaguktól jöttek. Egy kis érdeklődéssel és kutatómunkával rálelhetünk számtalan forrásra, amely arról tanúskodik, hogy Jordan és Beckham is az edzéseken kívül alkalmanként akár ezerszer dobott kosárra, illetve több százszor rúgott kapura. És ezt akkor is bőven megtették, amikor már a statisztikák elején tanyáztak. Semmi mást nem tettek, csak a tökéletességre törekedtek. Hibaszázalékot akartak csökkenteni.
Nem gondolták, hogy nekik most már elég.

Mindenképp említésre érdemes egy harmadik tényező. Megfigyelhető, hogy ezen kaliberű sportolók hosszú ideig tartó csúcson járásuk alatt, nagyon kevésszer voltak tartósan sérültek. Egész biztos, hogy vannak ennek genetikai okai is, képesek rövid időn belül regenerálódni, de abban is biztos vagyok, hogy kivétel nélkül mindannyian valahol a kezdeteknél megtanultak a testükkel dolgozni (alapos bemelegítés, regeneráció, nyújtás stb), ezáltal kaptak egy nagyon stabil alapot. Érdekes az is, hogy ezek a sportolók oly mértékig atléták, hogy nem okoz gondot olykor olykor átruccani más sportágakba se (Jordan kiválóan baseball-ozott, vagy golfozik, Federer a tenisz mellett sokáig versenyszerűen focizott).

Lehetünk tehetségesek, bírhatjuk a ránk nehezedő nyomást, sőt lehetünk fizikálisan a toppon, önmagában ez a legtöbbször mit sem ér. Talán, ha szerencsés esetben, mindhárom tényező találkozik egy személyben, akkor is szükséges egy olyan emberi tulajdonság, mely nélkül sikeresek, eredményesek lehetünk, de igazán "naggyá" csak ezzel együtt válhatunk, és ez nem más, mint az alázat.







(foto: multivu.com, bbc.uk.co, thestudenttimes.com)

Minden kezdet nehéz...

Nagy divat az egészséges életmód. Bármerre nézünk, mindenhonnan visszakacsint ránk valami, ami fitt. Fittness fiúk, fittess lányok, fittness kaják, fittness eszközök, fittness alkalmazások... Nem csoda, hogy ebben, a mára már komoly iparággá fejlesztett közegben lassan már a sportolói múlttal rendelkezők is egyre nehezebben tájékozódnak. Hatalmas mennyiségű információáradatban vagyunk kénytelenek tisztán látni. Az igazi káoszt sokszor az okozza, hogy a bevált módszerekkel szinte teljesen ellenkező "a legújabb kutatásokra" hivatkozó termékek, módszerek kerülnek a fogyasztói társadalom asztalára, brutális marketing háttérrel. Igen, az egészséges életmód biznisz, üzlet, pénzcsinálás. Félreértés ne legyen, nagyon fontos a fejlődés, és mint sok más területen a technológiai fejlesztéseknek köszönhetően, a sportban is nagyon hasznos segédeszközök láttak napvilágot. Persze ezek életképességét majd az idő mutatja meg.
Szóval divat lett egészségesen élni. És ez jó. Viszont ez magával hozta azt is, hogy akik eddig nem hódoltak a mozgásnak, sokszor fejest ugranak a fent említett impulzusok hatására a sport tengerébe. Csak hát a felszínen meg kell tudni maradni. Ehhez pár gondolat. 

Az első és legfontosabb dolog az elhatározás. Ez szinte mindig nagyon gyorsan jön, viszont a későbbiekben annál gyorsabban tűnik el. Mert nincs kitartás. A kitartás csupán abban az esetben lesz, ha az elhatározásunkkal párhuzamosan felfogjuk, hogy ez egy hosszú, olykor küzdelmes folyamat lesz. Reális célokkal, apró lépésekkel. CSODÁK NINCSENEK!!! Nem várhatja el senki a testétől, hogy pl. az a zsírmennyiség, ami hosszú évek során rakodott le, egy hónap alatt eltűnjön. Se bogyókkal, se porokkal, se csodamódszerekkel. Pont annyit kell törődnie magával mindenkinek, mint amennyit nem törődött. 

A célokat is ennek megfelelően kell állítani. Bár nem vagyok igazán híve, de sok ember számára kézzelfogható eredmény az elfogadható, ezért kontrollként a testsúlyt használják. Ha már mindenáron a számok bűvöletében szeretünk élni, javasolom, hogy inkább centizzünk (pl. derékbőség), mint kilózzunk. Én viszont mindenkinek azt ajánlom, hogy "hallgassa" figyelmesen a testét. Érezze az apró változásokat. Fel tud menni a lépcsőn lihegés nélkül, sikerül felvenni egy régóta szekrényben heverő nadrágot, ruhát. Ezek azok a dolgok, melyek elsőként érzékelhetőek. A másik gyakori tényező, ami a rövid időn belüli feladáshoz vezet a fokozatosság hiánya. A 0 után nem a 10 jön. Ott van még az 1, 2, 3 stb. Szóval, ha az elhatározás és a cél is megvan, kezdjük el, de csak annyit, amennyit bírunk. Ha ez 10 darab felülés vagy fekvőtámasz vagy guggolás, legyen 10. Ha 3 akkor 3. Csináljunk annyit, amennyit tudunk ( kis pihenőkkel 3-4 sorozatban ). Viszont ezt rendesen, és rendszeresen. Aztán, ha ez már könnyen megy növeljük 2-el. Aztán megint 2-el. A lényeg, hogy mindig lépjünk ki egy kicsit a komfortzónánkból. Enélkül ugyanis nem lesz fejlődés. 

A futással ugyanez a helyzet. Felugrunk a tévé elöl, és kimegyünk futni. Lihegés, izomláz, és elmegy a kedvünk az egésztől. Kezdjünk el sétálni, aztán kocogjunk, mondjuk fél percet. Aztán sétáljunk 2 percet, és megint kocogjunk. Csináljuk ezt 10-szer. Később növeljük a kocogást és csökkentsük a sétát. Ennek hatására rövid időn belül képesek leszünk hosszabb időt folyamatosan futni. A futáshoz viszont elengedhetetlen a kellően megalapozott izomzat. Ha fejetlenül kezdünk neki a futásnak (nem alapozzuk meg erősítéssel az izmaink erejét, stabilitását) előbb utóbb fájdalom, rosszabb esetben sérülés jelentkezhet. Olyan ez, mint ha egy trabantba egy V8-as motort szerelnénk, de a futóművet és a váltót nem cserélnénk ki. Lényeges, hogy a hasizom illetve a hátizom erősítése szintén elengedhetetlen a futáshoz.
Amint fentebb írtam, ma már rengeteg információ található mindennel kapcsolatban az interneten. Ha mégis inkább káoszt okoz az információtömeg, ne szégyeljünk tanácsot kérni szakembertől. Sok információból könnyebben lehet leszűrni, mi lesz számunkra igazán megfelelő. Szóval elhatározás, fokozatosság és kitartás.

Élsportoló, vagy félsportoló

Miért is ez a cím? Egy konkrét esettel kerültem szembe a napokban, mely arra ösztönzött,
hogy a gondolataimat kiengedjem magamból. Meg persze az is, hogy annak idején mit nem adtam volna, ha egy széles látókörű, igazán fanatikus, sport szakember irányt mutatott volna, elmondta volna a véleményét, nekem vagy bárkinek, aki asport óriásmezején tengődött. De nem volt. Se igazán fanatikus (vagy csak a közelünkben nem), se szakember, széles látókörű meg pláne (és ez nem feltétlenül az Ő hibájuk volt). Meg az sem biztos, hogy a pubertát keményen feszegetve épp az Ő véleményére adtunk volna. Akkor.
Szóval.
Adott egy tehetséges fiatal, egy csapatsportban, országos bajnokság legmagasabb szintjét játszva, válogatott és az érettségi után külföldi sportkarrier felé kacsingatva. Láttam a srácot élesben, tényleg kiváló. Egy közös edzés végén a nyújtásnál vettem észre, hogy nem csinálja rendesen. Bár a kérdés rögtön jött belőlem (szoktál nyújtani? ), a felismerés viszont meg sem várta a választ. Tudtam. Egy újabb tehetség, akinek senki sem tanította meg, hogy a sport nem csak arról szól, hogy felveszem a mezt, és gólt ütök a meccsen. Sokkal többről. Szörnyű látni, hogy az évek alatt senki nem "fogta meg a kezét", és magyarázta el neki, hogy mi kell ahhoz, hogy ne legyen olyan, mint a "Stollwerck".


Hol van valójában a hiba? Miért marad el kezdetektől a tudatos komplex felkészítés, melynek része az edzés előtti és utáni rész is? Ki a felelős ezért? Számomra ez hasonló, mint egy pénzügyi szakember alapvető matematikai ismeretek nélkül.
Alapvetően minden emberben tudatosulnia kéne egy dolognak. Az egyetlen dolog, amire igazán figyelnie kéne, a teste. Na nem vigyázni rá, mint a hímes tojásra, hanem hallgatni rá, és törődni vele. Ha "szeméttel" pakolja tele, nem fog teljesíteni. Ha nem mozgatja meg, szintén nem. Ha nem pihenteti, szintén nem.
A sportolóknál ez fokozottan igaz. Nem az ütője, cipője stb. a fegyvere. Csak és kizárólag a teste. Ez az a dolog, amit nagyon korán tudatosítani kell benne. Nekünk. Szülőknek, tanároknak, edzőknek, idősebb sportolóknak. A leghatásosabb, ha példaképek tudunk lenni. Ha másért nem, akkor csupán azért, hogy a sport mellett a "fegyverével" való törődés megóvja a sérülésektől. 

Ma már vannak igazán széles látókörű, fanatikus, szakemberek. Tanuljunk tőlük. Tanuljunk meg rendesen bemelegíteni, tanuljunk meg levezetni, nyújtani. Keressük a lehetőséget, hogy ez irányú ismereteinket is elmélyítsük. Egy dolog egész biztos hálás lesz ezért. A testünk.