Számtalan szülőnek...

A napokban beszélgettem egy anyukával, akinek rendkívül tehetséges kislánya (teniszezik, 14 éves, többszörös országos bajnok) lassan kezd a nemzetközi színtérre kilépni. Elemeztük a mérkőzéseit, próbáltuk megkeresni, hogy lehetne tartós teljesítményt elérni. Beszélgetésünk utolsó egyharmadában, próbáltam elmagyarázni az anyukának (aki hála az égnek, nem egy eredmény orientált, elvakult saját álmait megvalósítani akaró sportszülő), hogy gondoljuk végig, hogy valójában mit is akarunk megértetni a sportolóval, akit mindketten szeretünk, és a legjobbat akarjuk neki. El akarjuk magyarázni neki, hogy mindig pozitívan gondolkodjon. Ne hagyja, hogy elharapódzanak benne a kételyek önmagával vagy a teljesítményével kapcsolatban. Próbáljon meg végig koncentrálni úgy a mérkőzéseken, mint az edzéseken. Ne adja fel soha, küzdjön végig, amíg esély van a jó eredmény elérésére. Ez várjuk tőle. A sportolótól. Elmondjuk neki. Tízszer, százszor, ezerszer. Mindig. Mert meg kell értenie. Hiszen sportoló. Meg kell értenie?? Hiszen GYEREK?? 14 éves!! Egy gyerek!! Olyan dolgokat akarunk megértetni Vele, amit ha körülnézünk magunk körül, felnőttek sokasága képtelen teljesíteni. Nem a sportpályán, az életben!! Ez az anyuka érti. Tudja. Rengeteget áldoz gyermekére. Időt, pénzt, energiát. Szeretet!!

Számtalan szülőnek próbáltam már elmagyarázni (ahogy már ezt írtam, és még írni fogom), hogy a gyereknek meg kell tanítani, hogy élvezze azt, amit csinál. Lelje benne örömét. Ez csak a szülő felelőssége. Senki másé. Hányszor láttam már 12-14 éves gyerekeket, apukát, anyukát elzavarni a pálya mellől, amikor Ők épp önmagukkal küszködtek a meccsen. Vajon miért? Hányszor hangzott el apuka szájából, hogy "kezdj el rendesen játszani, mert kapsz egy pofont". Kitűnő motiváció. Ilyenkor kedvem lenne az apukával egy hónapig végig csináltatni azt (edzéseket, mérkőzéseket, iskolát stb.), amit a csemetéjének kell. Persze utána ugyanúgy (mint Ő) elmondanám neki, hogy megint milyen szarul játszott (edzett), és hogy nem ezért költöm rá a nehezen megkeresett pénzemet.

Számtalan szülőnek próbáltam elmagyarázni, hogy a 10-14 éves korban elért eredmények nem számítanak semmit. Nem szolgálnak garanciául semmire. Sőt a fiatalkori eredményesség, külön teher. Hányszor fordult elő, hogy aki felett csemetéjük 12-14 évesen diadalmaskodott, attól 17 évesen sorozatban kikap. És nem érti mi történt. Hiszen jobb volt. És csak hogy a zavar teljes legyen, ebben a szülő is csak megerősíti: "Hiszen Őt régen simán verted?!".

Számtalan szülőnek próbáltam elmagyarázni, hogy nem az a helyes út, ha az első jó eredmények hatására, még jobban elkezdik terhelni a gyereket. Eredmény kényszer alá helyezik. A legrosszabb viszont, hogy elfelejtenek minden mást, és csak arra sportágra összpontosítanak, ahol az eredmények születtek. Pedig a cél az lenne, hogy sportolót neveljünk, ne játékost (már ha érthető, hogy mit akarok ezzel mondani). Láttam magam körül 13 éves teniszezőket heti 8x edzeni (teniszt), miközben nem tud megcsinálni egy "bukfencet" előre (hátra már nem is várom el). Ki kell menni egy hasonló korosztály bármilyen csapatsport mérkőzésére. A gyerekek 80%-a nem tud rendesen futni. Koordinációs problémákkal küzdenek. Érdekes lenne egyszer egy felmérést csinálni, hogy hány 18-22 éves sportoló küszködött már pl. térd problémákkal. Vajon miért?

Számtalan szülőnek próbáltam elmagyarázni. Már nem próbálom. Látom ugyanis magam körül, hogy ezek a szülők megtalálják azokat az edzőket, akik (jó pénzért) azt teszik, amit a szülők szeretnének. Azt mondják nekik, amit hallani akarnak. Elhitetik velük, hogy jól látják a dolgokat, hogy értenek hozzá. "A lányod 2 év múlva Grand Slam-et fog játszani". Vagy nem.

A leírtakat csupán egy dologgal tudom alátámasztani. Ez pedig nem más, mint az idő.
Eredmény orientált világot élünk. Meg kellene viszont értenünk, hogy korunk szuperszonikus gyorsaságú fejlődésével kezdeni mit sem tudó, önbizalom hiányos, szorongó felnőtt generációt, egy újabb, még nagyobb nyomás alatt felnövő generáció követ. És ez mi rontjuk el.
A napokban beszélgettem egy anyukával, és 2 napjára rá (bár nem hiszek az égi jelekben) ezt a videót találtam.

Szóval a leírtakat most már két dologgal tudom alátámasztani.

https://www.youtube.com/watch?v=V6H91kjumbY#t=145


(video:youtube.com foto:ilpost.it)