Edző bá kérem!!

Vizsgáljuk meg hát, hogy ki is valójában az edző? Ha feltesszük ezt a kérdést, rájövünk, hogy nem is olyan egyszerű erre válaszolni. Sok aspektusból lehet megadni a kérdésre a választ. Alapvető különbség az, hogy a sportoló fejlődésének mely fázisában tevékenykedő edzőről beszélünk. Meggyőződésem ugyanis, hogy teljesen más edzőnek (akár szakmai, akár emberi tényezőket figyelembe véve) kéne foglalkoznia kezdő és versenysportolókkal, mint ahogy egy egyetemi docens sem fog írni és olvasni tanítani elsősöket. Viszont, hogy maradjunk az iskolai hasonlatnál, az alsó tagozatos tanárok képzését pont olyan szintűnek tartom (sajnos), mint az edzők felkészítését a kezdő sportolókkal való foglalkozásra. Pedig ha jobban belegondolunk, stabil, tartós alapok nélkül egy épület sem fog sokat érni (csak hogy az építész barátaimat is megörvendeztessem egy hasonlattal :) )

Megpróbálok leírni pár dolgot, melyeket nagyon fontosnak tartok. Szerencsésnek mondhatom magam, mert van pár olyan edző (barát és ismerős egyaránt), szakember, akiket személyesen is ismerhetek, akik ha nem is teljes mértékben, de mindenképp közelítenek az általam elképzeltekhez, és mindig példaképként tekintek rájuk.

Soha ne gondold, hogy elég bölcs vagy!
Azt gondolom, hogy amennyiben elvárjuk sportolóinktól a folyamatos fejlődést, így az edzőnek is kutya kötelessége fejlesztenie magát. A sporthoz köthető "tudományokban" szinte folyamatosan látnak napvilágot újdonságok, fejlesztések. Naponta egy óra nem nagy dolog, melyet szánhatunk arra, hogy folyamatosan tisztában legyünk az aktualitásokkal, vagy akár csak átismételjük a már megtanultakat. Sajnos látok magam körül olyan "szakembereket", akik a húsz évvel ezelőtt elvégzett iskolájukra támaszkodva gondolják, hogy az ott tanultakból életük végéig meríthetnek. Hát nem.

Nem szégyen segítséget kérni!
Sok tapasztalt sportszakember van, akitől nem szégyen tanácsot kérni. Annak ellenére, hogy folyamatosan képezzük magunkat, nem tudhatunk mindent. Mindig akadnak új impulzusok, melyeket megtapasztalva teljesen új dolgokat vihetünk a munkánkba, vagy épp csak színesíthetjük a már eddig használtakat. Bár sajnos a sportban is akadnak esetek ( csak úgy mint az élet más területén ), hogy esetleg tudatosan rossz információt ad át a "kolléga", aki ezzel akarja gátolni a munkánkat.

Példakép vagy!
Ez egy örökké visszatérő dilemma számomra, amely sokszor elszomorít, ha szűk környezetemben körülnézek. Egy edző minta. Követendő példa. Minden tekintetben, minden korosztály számára.

A tiszteletet csak úgy lehet elérni, ha a tisztelet kölcsönös. Ez sok mindenben megnyilvánulhat. Láttam már edzőt farmerben edzeni, vagy káromkodni úgy, hogy még az a bizonyos "kocsis" is irigykedett volna, de láttam már sört is inni edzés közben. ( és akkor a pályán kívüli dolgokról ne is beszéljünk ) Ezek a dolgok is árulkodnak arról, ki mennyire tiszteli azokat, akikkel dolgozik, vagy azt, amit csinál.

Diktátor vagy demokrata?
Véleményem szerint nagyon fontos, hogy kellően erős személyiséggel kell rendelkeznie egy edzőnek. Nem tudom, hogy ideális e, ha a személyiségi jegyek többet nyomnak a latba, mint a szakmai tudás, de biztos vagyok abban, hogy a két dolognak legalább egyenlőnek kéne lennie. Nem tartom feltétlenül alapszabálynak, hogy kiváló edző, csak kiváló sportolóból lehet. Sőt számtalan pozitív példa létezik, pont az ellenkező esetre. Viszont, hogy a szakmaiság mellett elengedhetetlen a jó pedagógiai és pszichológiai érzék, az biztos. Talán Agassi életrajzi könyvében olvastam, hogy egy-egy kudarc után akár két hétre is bezárkózott Las Vegas-i házába a kondiedzőjével, és videó filmeket néztek iszonyat mennyiségű pizza, hamburger és kóla társaságában. Persze később az edzéseken nem volt pardon. Szóval az mellett, hogy az edző irányt mutat, célokat tűz ki, teljesítményt követel, elengedhetetlen, hogy társ, terapeuta, és motivátor legyen. Olykor egy mondat, egy gesztus képes komoly eredményeket szülni. Ez viszont csak egy esetben érhető el, ha nem csak beszél, hanem hallgat is. Igen. Meg kell hallgatni, azt hogy mit gondol, mond a játékos, sportoló. Szükséges ez azért, mert az edzői feladatok, nem csak korosztályonként, vagy versenyszintenként eltérőek, hanem idomulniuk kell, minden személyiséghez, vagy kialakult helyzethez. Ezekre nincs ráhúzható klisé, amit az iskolában meg lehet tanulni. Ezt az élet hozza. Az így szerzett tapasztalat, máshol nem tanulható. Ennek megértésére, tudnia kell egy edzőnek, hogy Ő sem tévedhetetlen, és a hibákból, a rossz döntésekből, vagy a visszajelzésekből sokat lehet tanulni.

Számtalan szempontból lehetne a dolgot vizsgálni, de talán a legjobb visszaigazolása az edzői munkának (az eredmények mellett), a sportolók vagy játékosok bizalma, a közös munkába fektetett hite. A "közös élet" ebben az esetben sem mindig zökkenőmenetes, akadnak konfliktusok, ellentétek, de mivel a cél minden esetben azonos, a keménység vagy a szigor majd úgyis csak a jövőben értékelhető. Az eredmények csak ott jönnek, ahol a játékos(ok) - edző kohézió szinte bonthatatlan. A jó edzőt a nagy edzőtől az különbözteti meg, hogy amíg a jó edző tudja hogyan, a nagy edző azt is tudja miért.