SZPK női csapat szezonértékelő, avagy az egyik szemem sír a másik nevet...

Egy újabb szezont zártam az SZPK női csapatának edzőjeként. Valójában ez volt az első teljes szezon melyben önállóan dolgoztam, hisz a tavalyi év számomra a szezon felénél kezdődött, és Viczena Gábor barátom személyében volt egy társam (aki értett is ehhez a sporthoz), és az a bajnoki év annál aranyosabbra sikeredett.

Szóval nekiláttunk a 2014/15 bajnoki évnek, a szokáso(m)knak megfelelően egy alapos felkészítéssel. Külön öröm volt számomra, hogy ezen a felkészülésen az egyesület más csapataiból is megjelentek páran, akik becsülettel végezték a közös munkát. A nyári felkészülésbe kiválóan beleillett a Lengyelországi kitérőnk.
A bajnokságnak csonkább csapattal vágtunk neki, hiszen négy játékossal kevesebben lettünk. Ketten Finnországban, egyikük Szlovákiában koptatja tovább a sportcsarnokok padlóit, valamint egy játékosunk külföldre költözött. Volt, aki már a szezon elején jelezte, hogy munkája kapcsán kevesebb időt tud szakítani a sportra, de mivel szeretem a kihívásokat nekivágtunk ilyen felállásban is. :)
A bajnokság lebonyolítása annyiban változott az előző évhez képest, hogy rájátszás nélküli mindenki mindenkivel oda-vissza kétszer rendszer alakította ki a végleges sorrendet.
A bajnokságban résztvevő csapatokat ismertük, ezek száma, illetve összetétele nem változott szinte abszolút, így tudtuk, hogy bár nem lesz könnyű, de talán lesz esélyünk megismételni a tavalyi eredményünket.
A szezon első fele nem alakult az elvárásaimnak megfelelően, hiszen december 31-én, igaz még a 16 mérkőzésünkből csupán hatot játszottunk le, de 2 győzelem, 1 döntetlen és 3 vereség volt a mérlegünk. Szabadkozhatnék bár azzal, hogy a győzelmeink (19:3, 9:4) fölényesek voltak és a vereségeink (7:11, 5:6, 7:8) egy hajszálon múltak, de aki ismer az tudja, hogy rohadtul nem érdekel, csak az mi világít a mérkőzés lefújásának pillanatában az eredményjelzőn.
A többi csapat mérkőzéseinek eredményét nézve kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy egy kiegyenlített bajnokságot zárunk tavasszal. Volt előttünk még tíz mérkőzés és tudtam, hogy ezt a legkisebb teljesítményingadozással kell megoldanunk.
A következő hat mérkőzésünk az őszi szezonkezdésnél jobban sikerült (3 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség), és nem titkoltan dobogós helyezésre pályáztunk négy fordulóval a bajnokság vége előtt. Bár a játék képe még sokszor hagyott kívánnivalót maga után, bizakodó voltam, és ezt próbáltam a lányokra is ráragasztani. Persze az őszi részhez hasonlóan a többi csapat is erősen próbálta tartani a lépést egymással, és egy nagyon szoros véghajrának néztünk elébe.
Aztán jött az amit a legszörnyűbb rémálmaimban sem mertem volna álmodni. Persze ezekben az álmokban legalább lett volna lehetőségem kihasználva gyorsaságomat elmenekülni, vagy legalább megküzdhettem volna azokkal a démonokkal, amik a valóságban maguk alá gyűrtek, és nem tudtam mást tenni csak tehetetlenül elviselni ezt. De hogy konkrét legyek, az utolsó négy meccsünkön kétszer döntetleneztünk, kétszer pedig kikaptunk (7:7, 7:7, 3:5, 4:11). Persze ez a sportban benne van.
De az én sportomban rohadtul nincs!!!! 
Mert kifogásokat keresve elmondhatnám, hogy kevesebben voltunk, hogy az ellenfeleink jobbak voltak, hogy a bírók ellenünk ítéltek, vagy hogy a lányoknak rossz napja volt. Sajnos ennek még a fele sem igaz. Az igazságot csupán egy elhíresült kiszivárogtatott politikai közléssel tudnám jellemezni. Ennek vulgaritása miatt viszont ezt most mellőzném. A lényeg hogy saját magunknak köszönhetően a bajnoki szezont a negyedik helyen zártuk. Az objektív okokat ennek az írásnak a folytatásaként azok, akikre ez tartozik továbbolvashatják, és remélem belső vita vagy elemzés tárgyát fogja képezni.

A tényeknél maradva azért nem engedhetek el pár adatot.
16 mérkőzésen sikerült 121 gólt ütnünk (tavaly 14 mérkőzésen 65 gól), ami a szezon legtöbb
ütött gólja lett, és a csapat történetének (7,56 mérkőzésátlag) legjobb mérkőzésen ütött gólátlaga. Az egyéni statisztikában magasan az első Vértesi Nicole lett 61 ponttal (36 gól - 25 gólpassz) (a második helyezettnek 46 pontja van), negyedik Huszár Ági 43 ponttal (27 - 16), és hatodik Gyugos Bea 37 ponttal (16 - 21), vagyis az egyéni pontozásban az első hatban az egyik támadó sorunk mindhárom tagja szerepel, így joggal mondhatjuk ezt a sort a liga legerősebb támadósorának.

A bajnokság kiegyenlítettségét (vagy a csapatok teljesítményének ingadozását) mi sem mutatja jobban, hogy a bajnokság negyven mérkőzésén fele rettentően szoros volt (10 döntetlen, valamint 10 mérkőzés végződött 1-2 gólos különbséggel).
Szóval a mutatóink a fent leírtak alapján jók voltak, viszont ez is kevés volt a dobogós helyezéshez.

DE....

A bajnoksággal párhuzamosan folynak küzdelmek a női Magyar kupában is, ahol a női mezőny gárdája szintén megmérettette magát. Itt viszont sikerült kárpótolni azt ami a bajnokságban elúszott. Történt ugyanis, hogy ezen a hétvégén (igen egy nappal korábban, hogy Wawrinka Roland Garros győztes lett :) ) szombaton Mohácson kupadöntőt játszottunk. Ééééééééés nyertünk!!!! De hogyan?? 

Szombaton az a CSAPAT volt a pályán, aki miatt érdemes ezt az egészet csinálni (és csalódottságom a bajnokság miatt pont ennek köszönhető, mert tudom, hogy a Csapat erre képes). Küzdés, alázat, rutin, koncentráció, egység. Ez mind ott volt a pályán szombaton. És nem is kell más. Az, hogy az öltözőben kérteket mindenki magáévá tette, az csak hab volt a tortán. Talán még soha nem láttam a lányokat ilyen formában egymás nyakába ugrani minden egyes gól után. Talán még soha nem néztek így rám a góljaik belövése után a góllövők. Különleges szombat volt ez mindannyiunk számára.
Azért két szezon alatt egy bajnoki és egy kupa arany nem olyan rossz ugye??? ;)

KÖSZ CSAPAT!!!

Mózes Réka, Miklós Rita, 

Marton Fanni, Takács Anna, Juhász Vivi, Tóth Dóri, 

Váradi Vivi, Kiss Klára, 

Gujtman Reni, 

Buglák Martina, Buglák Kincső, Gyugos Bea, Huszár Ági, Vértesi Nicole