2015. június 8., hétfő

Stan the Man, avagy Wawrinka nem csak Párizsban ragyog

A vasárnapi Párizsi nyílt teniszbajnokság férfi döntője után a győztes először hódította el Roland Garros kupáját. Ahogy az a hírekből már biztos mindenki számára kiderült, nem Novak Djokovic teheti be vitrinébe az egyetlen hiányzó Grand Slam kupát, hanem az esélytelenebbnek tartott Stan Wawrinka. A tenisz, vagy a sportot kicsit figyelmesebben figyelők számára ez a név nem cseng ismeretlenül, mégis sokak Federeren, Djokovicon, Nadalon esetleg Murray-n kívül nem tudnának aktív teniszező nevet mondani.

Egy dolog biztos, aki látta a két hetes torna utolsó mérkőzését, az hihetetlen élménnyel lett gazdagabb.

Nem titkolom, régóta nagyon szeretem Wawrinka játékát. 

Szerintem az egyik legjobb időzítéssel ütött egykezes fonák tulajdonosa, és a ritmusváltásai egyszerűen utánozhatatlanok. Természetesen az etalon Federer mellett mindig jobban kedveltem a kicsit támadóbban, színesebben játszó teniszezőket, akik nem csak jó lábmunkával a biztonságosabb "labdavisszaütögetésre" apellálnak, hanem akár nagyobb hibaszázalék vállalásával látványosabb teniszt játszanak. Még ha ebből fakadóan az nagy eredmények el-el maradoznak is. Marat Safin, Tommy Haas örök kedvenc marad, de Marin Cilic vagy Gil Simon mellett a feltörekvő generációnak számító Dimitrovot, Gulbist, vagy Dolgopolovot sem hagynám ki a felsorolásból.
Érdekes dolog ez, mert ezeknek a játékosoknak pontosan ugyanolyan a fizikai vagy a technikai képzettsége, mint a nagy négyesnek (Federer, Nadal, Djokovic, Murray) és hát azon kívül, hogy olykor bezavarnak, jelentős változást nem tudnak eszközölni a világranglistán.
Wawrinka viszont más. Úgy érzem már régebben megérdemelt volna hasonló sikereket, valahogy mégsem sikerült eddig. Miért? Nézzük meg.
Stan Wawrinka 2002-től vesz részt a ATP körversenyen. Ekkor 17 éves volt. 2003-ban még juniorként megnyerte a junior Roland Garrost. Megfigyelhető, hogy az átállás mind a női mind a férfi vonalon a junior versenyekről a felnőtt mezőnybe egyre nehezebb. Hacsak megnézzük a 10-15 évvel ezelőtti ranglista top100 játékosainak átlagéletkorát jelentős öregedést tapasztalhatunk. De visszatérve Wawrinkára, az első komolyabb siker 2006-ig váratott magára, amikor sikerült az Umagi tornát megnyernie (épp Djokovic ellen). 2006-ban már 29. volt a világranglistán, aminek köszönhetően jó pozícióból indulhatott a Grand Slam tornákon, valamint nagyobb ATP versenyeken. 2008-ban Federer oldalán olimpiai arany birtokosa lett párosban. Ez volt az első év, amikor top 10-es játékos lett, de sokáig nem sikerült ott maradnia és inkább a 20. hely környéke volt a meghatározó a következő években. A Grand Slam tornákon nem sikerült továbbverekednie magát a harmadik, negyedik körnél, és bár a tágabb elithez tartozott a neve a laikusok számára nem igazán lehetett ismerős. Figyelemmel kísérve néhány mérkőzését már akkor láttam, hogy van benne valami, csak még hiányzik a szükséges plusz. Az eredmények is ezt mutatták, de az áttörő sikerek várattak magukra.

2010-2011 voltak azok az évek, melyekben jöttek a komolyabb eredmények, sikerült újabb tornagyőzelmeket szerezni, valamint a Grand Slamaken kezdte öt szettes menetekre kényszeríteni a nagy négyes tagjait, játéka egyre érettebb, látványosabb lett, de a végjátékban illetve a mérkőzéseket meghatározó fordulópontokban rendre alulmaradt. Ezek az eredmények egyértelműen igazolták, hogy jó döntés volt együttműködni Peter Lundgrennel (korábban Safin, Federer edzője).
A közös munka 2012 első féléve után abba maradt, Wawrinka fél évig edző nélkül dolgozott.

2013-ban hozott döntése, hogy a továbbiakban Magnus Norman irányításával játszik tovább, bizonyult élete eddigi legjobb húzásának. 2013-as év utolsó Grand Slam tornáján, a US Openen már elődöntőt játszott, ahová Berdychet és Murray-t simán verve jutott és egy fantasztikus mérkőzésen öt szettben kapott ki Djokovic-tól.
Ezt a formáját sikerült átmentenie a következő évre, ahol az év első nagy tornáját az Australian Open-t Djokovic és Berdych skalpja után a döntőben (a sérült) Nadalt verve megnyerte. A 2014-es évben összejött még egy jelentős ATP 1000 torna Monte Carlo-ban, valamint Svájc színeiben a Davis Kupa salátás tálja is a gyűjteményébe került. Egyértelmű Magnus Norman hatása. A technikai finomítások mellett példaértékű mentális előrelépést eszközölt Wawrinkánál. Egy másik, a tenisz mélyebb bugyraiban nem kutatók számára talán láthatatlan változás Wawrinka mozgása. Egy általam nagyon nagyra tartott tenisz erőnléti specialista Pierre Paganini is ott van Wawrinka mellett. Ez az ember az, akiről szinte nagyítóval kell keresni cikkeket az interneten, és talán kevesek tudják, hogy Ő felelős hosszú ideje Roger Federer fizikai állapotáért.
És hát a jelent ismerjük. Vasárnaptól a French Open bajnoka is. S bár idén 30 éves Wawrinka, remélem sikerül még sokáig igazolnia az általam leírtakat, és sok, az utolsó meccséhez hasonló teljesítménnyel örvendeztet meg minket.


És még egy szubjektív megjegyzés. Még nem láttam ennyire egyértelműen, nyíltan, őszintén hálát játékoson mérkőzés közben megnyilvánulni. Az a mozdulat Magnus Norman felé, ami talán a 2014-es Australian Open Djokovic ellen ötödik szettben 9-7-re megnyert mérkőzésen jelent meg először egyértelműen jelezte, hogy Stan Wawrinka végre megérkezett. Megtalálta a hiányzó mozaikdarabkát. Önmagában. És helyére tette. Önmagában.  



image:tennis-tsakos.blogspot.com
           tennisworldusa.org
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése