Van két aranyunk...

Van két aranyunk. Egy szombaton 1000 méteren, egy vasárnap 500 méteren. Csak úgy. Nekünk. Mindannyiunknak. Két srác révén. Bevallom ma legalább hússzor megnéztem az 1000-es döntő befutóját. Öröm volt látni az emóciókat. Azokat az érzéseket, melyek ilyenkor a felszínre törnek. Ezek azok a pillanatok, azok az érzések, melyeket, csak Azok éreznek. Ők akik tudják mennyi minden van benne abban az ordításban. Mennyi munka, mennyi áldozat, mennyi kudarc. Ez mind ott van.. a beérkezés utáni pillanatban.. a gesztusban, a kiáltásban, az ökölrázásban..

Nagyon jó érzés látni a rengeteg gratulációt a közösségi oldalakon, és ilyenkor mindenkinek összeszorul egy pillanatra a szíve. Hiszen teljesen más úgy végignézni egy futamot a tévében, amikor azt, aki a hajóban ül személyesen ismered. Osztálytársad volt, együtt fociztatok suli után, egymást próbáltátok edzéseken legyőzni, vagy akár csak együtt buliztatok. Mindenki örül. Az is, aki személyesen nem ismeri Őket, csak városbeli. Mert ilyenkor így vagy úgy mindenkinek köze van a sikerhez. Így van ez rendjén.

Én egy picit mélyebbre mennék mégis (aki egy kicsit jártas a sportban, pontosan érteni fogja miről akarok írni). Bár a két csillogó aranyérem Erik és Gyuri nyakában lógnak, és félreértés ne essen, teljes mértékben megérdemlik, mégis egy picit megpróbálok szélesebb spektrumban körülnézni. Hiszen van mellettük egy edző, aki az edzéstervek készítése mellett, számtalan más menedzselési feladatokkal, próbálja gördülékennyé tenni a felkészüléseket. Ott vannak a szülők, testvérek, feleségek, barátnők, akik olykor hetekig kénytelenek olyan feladatokat ellátni egyedül, melyekre "normális" családokban mindig akad segítség. Ezek az emberek azok, akik igazán részesei a mindennapoknak, és szinte Ők vannak csak ott akkor, amikor a legnagyobb szükség van rájuk. A kudarcoknál, a rossz napoknál, a kritikáknál. Ők tartják a lelket a srácokban olyankor, amikor lehet, hogy más épp feladna mindent. Ott vannak azok a szakemberek, edzőtársak, akik már jelenleg nem részesei a munkának, mégis olyan alapokat tudtak adni a Bajnokoknak, hogy végig kitartottak ennél a sportnál és az esetleges eredménytelenségeknél is újabb motivációval tudtak szolgálni. Természetesen ott vannak a támogatók, akik az anyagi háttér biztosításánál vannak jelen folyamatosan.

Aki személyesen ismeri a két srácot, tudja, hogy igazán megérdemelték ezt a sikert. Az a fajta szerénység, alázat ami jellemzi Őket, az a Bajnokok jellemzője. Példaképek. Minden tekintetben. Erre a legjobb bizonyíték a következő generáció. Aki már ott van. Akik csak 74 századdal maradtak le a negyedik helyről. Nem szabad megfeledkeznünk Róluk sem. Hiszen a világ 5. négyese. Lehet (és tiszta szívből kívánom), hogy rövidesen Viktor "fala" lesz tele gratulációkkal.

Kis város Komárom. Viszont, ha a sportját nézzük hatalmas. Számtalan sportoló számtalan sportágban (kajak-kenu, birkózás, boksz, foci, röplabda, vízilabda, tenisz, motorsportok bocs, hogy nem sorolok fel mindenkit) képviseli, képviselte városunkat világszínvonalú versenyeken. Számtalan edző, számtalan tornatanár, és a sport körül pozitívan mozgolódó ember ügyködik a saját portáján, hasonló eredmények elérése érdekében. Egy kicsit Nekik is hoztátok ezeket az érmeket, srácok. Megmutattátok, hogy van az alázatos munkának és kitartásnak eredménye.. Köszönjük..

Gratulálunk...


...és akkor nézzük meg még párszor:

K2 1000m final Moscow 2014