A 2013/14 magyar női bajnokság győztese, az SZPK-Nokia Komárom csapata is úgy döntött, megméretteti magát nemzetközi szinten. A jelentős anyagi feltételek ellenére ( 2000 CHF csupán a nevezési díj, ehhez még az utazási költség, szállás stb.), kalandos körülmények között sikerült a klub, a játékosok, valamint pár közeli barátom jóvoltából bebiztosítani a kiutazáshoz, és ottléthez szükséges pénzt.
Megérkezésünk után az első napot az aklimatizálódásnak szántam, mivel egy 12 órás buszozás volt mögöttünk. Volt egy edzésünk, amely alatt megpróbáltuk a pályát, a helyet magunkévá tenni, egy kis pihenő, majd egy kora esti átmozgató edzés szerepelt a napi programban. A következő napon reggel 9 órakor már mindenki a pályán volt, egy óra edzés, majd belenéztünk a másik két csapat mérkőzésébe. Ebéd, pihenő és 16 órakor következett az első mérkőzésünk. A sorsolás szeszélyének köszönhetően az első mérkőzést csoport legerősebb csapatával játszottuk (amely meg is nyerte magabiztosan a tornát). Azt, hogy a lengyel (többszörös bajnok) ellenfelünk nem csak a papírforma szerint esélyes, megtapasztaltuk az első harmadban, melyet magabiztosan 4:0 arányban nyertek. Sajnos be kell látnunk, hogy nem vagyunk e fajta sebességhez, technikai képzettséghez szokva, és ennek a nyoma látszódott az első 20 percben. Viszont a csapat komolyságát bizonyítja, hogy a kezdeti megilletődést követően sikerült felvenni a meccs ritmusát, és egy nagyon fegyelmezett védekezésnek köszönhetően, kezdtünk aktívak lenni támadásban is. A következő harmad ennek megfelelően 1:1-re végződött. Ebből egyértelmű lett a lányok számára, hogy mindenképp van keresnivalójuk egy komolyabb ellenféllel szemben is. A játékkép a harmadik harmadban a javunkra változott, melyet 2:1 arányban hozott a csapat. A végeredmény tehát 3:6 lett, de mindenképp bizakodó voltam a folytatást illetően, hiszen nem csak én láttam csapatom teljesítményét dicséretre méltónak, hanem a két játékvezető is odasúgott bár biztató szót a lefújást követő kézfogásnál. (és mivel csehek voltak, nem volt nyelvi félreértésre ok :) )
Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy mindenkit komoly dicséret illet, a hozzáállásért, és a pályán nyújtott teljesítményért. Mindennemű nagyképűség nélkül állítom, hogy a csapat a fegyelmezettségével, küzdeni akarásával, és a sporttal szembeni alázatával, komoly nyomot hagyott mindenkiben. Ezt megerősítették, úgy a szervezők, mint az ellenfél vezetői. Persze szakmai szempontból voltak hibák, viszont ezekből tanulni lehet, és mindenképp hatalmas tapasztalatszerzés volt a csapat számára ez a "kirándulás".
Még pár érdekesség. Vértesi Nicole tagja lett az a torna All-Star csapatának, valamint a számok bűvöletében, Miklós Rita a második legeredményesebb kapus (2 mérkőzésen 43 lövésből 6 gól 87,75%-os eredményesség) Marton Fanni a negyedik legeredményesebb kapus (1 mérkőzés 29 lövés 7 gól 80,55%), a pontozásos táblázatban Huszár Ági 4 ponttal (3 gól, 1 asziszt) a 7. helyen végzett 39 pontozó játékosból.
Mivel ez nem egy szezon előtti "buli"-torna, ahol lazán lehet próbálkozni felállásokkal, kombinációkkal, hanem egy komoly, téttel bíró esemény, amelyhez a feltételek adottak voltak, az alapos felkészülés megtörtént, így nem maradt más hátra, mint a csapatnak a pályán bizonyítani. És nyugodt szívvel kijelenthetem, a csapat bizonyított. Minden tekintetben. De ne rohanjunk előre.
Megérkezésünk után az első napot az aklimatizálódásnak szántam, mivel egy 12 órás buszozás volt mögöttünk. Volt egy edzésünk, amely alatt megpróbáltuk a pályát, a helyet magunkévá tenni, egy kis pihenő, majd egy kora esti átmozgató edzés szerepelt a napi programban. A következő napon reggel 9 órakor már mindenki a pályán volt, egy óra edzés, majd belenéztünk a másik két csapat mérkőzésébe. Ebéd, pihenő és 16 órakor következett az első mérkőzésünk. A sorsolás szeszélyének köszönhetően az első mérkőzést csoport legerősebb csapatával játszottuk (amely meg is nyerte magabiztosan a tornát). Azt, hogy a lengyel (többszörös bajnok) ellenfelünk nem csak a papírforma szerint esélyes, megtapasztaltuk az első harmadban, melyet magabiztosan 4:0 arányban nyertek. Sajnos be kell látnunk, hogy nem vagyunk e fajta sebességhez, technikai képzettséghez szokva, és ennek a nyoma látszódott az első 20 percben. Viszont a csapat komolyságát bizonyítja, hogy a kezdeti megilletődést követően sikerült felvenni a meccs ritmusát, és egy nagyon fegyelmezett védekezésnek köszönhetően, kezdtünk aktívak lenni támadásban is. A következő harmad ennek megfelelően 1:1-re végződött. Ebből egyértelmű lett a lányok számára, hogy mindenképp van keresnivalójuk egy komolyabb ellenféllel szemben is. A játékkép a harmadik harmadban a javunkra változott, melyet 2:1 arányban hozott a csapat. A végeredmény tehát 3:6 lett, de mindenképp bizakodó voltam a folytatást illetően, hiszen nem csak én láttam csapatom teljesítményét dicséretre méltónak, hanem a két játékvezető is odasúgott bár biztató szót a lefújást követő kézfogásnál. (és mivel csehek voltak, nem volt nyelvi félreértésre ok :) )
A harmadik napon került sor a holland csapat elleni mérkőzésre, amelyre a lányok az előző napi meccsből felajzva léptek pályára. A hangulatnak megfelelően az elejétől fogva uraltuk a pályát, és szinte végig irányítottuk a mérkőzést. Sajnos izgalmakat a mérkőzésen, csak a kimaradt helyzeteink okoztak, viszont ezekből annyi volt, hogy az volt az érzésem Fortuna, nem csak hátat fordított nekünk, de jó messzire el is szaladt. Mindezek ellenére sikerült 3:0 győzelemmel lejönnünk a pályáról.
A szombati mérkőzés lett a mindent eldöntő, hisz mindkét csapat 1 győzelemmel és 1 vereséggel várta az összecsapást, mely a csoport második helyről, és a Norvégiába továbbjutóról is döntött. Mivel tudtam, hogy ellenfelünk vezetői látták előző két mérkőzésünket (mint ahogy én is az Övékét :) ), előző este vacsora után leültem pár lánnyal, és felvázoltam nekik egy merészebb tervet, mely mind szerkezeti, mint pozicionális változást igényelt. Először egy picit kétkedve hallgatták gondolataimat, de rövid időn belül meglátták, hogy a dolog működhet. Miután javaslatomat elfogadták, az egész csapattal ismertettük a stratégiát. A rendszer magával vonta, hogy lesz két játékos, aki nem megszokott posztján játssza le a mérkőzést, de én tudtam, hogy a lányok kellően intelligensek az új feladatok megoldásához. A mérkőzést a megbeszéltek alapján kezdtük, és az új felállás majdnem az első percben meghozta a gyümölcsét, ahol a kapufa mentette meg az ellenfelet a hátrányba kerüléstől. Annak ellenére, hogy a rendszer működőképes volt, a helyzetkihasználás frontján mintha csak az előző napi mérkőzést folytattuk volna. Helyzet helyzet hátán, viszont két szerencsétlen gól, és 0:2 állással vonultunk el pihenni. A középső játékrészben kezdtek beérni az erőfeszítéseink, és bár a támadásaink befejezései nagy számban a kapufán landoltak, sikerült 4 góllal 4:2-es előnyre szert tennünk. A harmadik 20 perc egy igazi nagy csatát vetített előre. Sajnos, itt talán a vezetéshez felhasznált hatalmas erőfeszítések, talán a fáradtság, de lehet, hogy a rutinosabb ellenfél, vagy mindhárom elegyének köszönhetően a kezdés után röviddel 4:5 állás világított az eredményjelzőn. Ez az ellenfelünknek szárnyakat adott, mi pedig ismét nyomás alatt voltunk kénytelenek játszani, és bár a lányok utolsó erejükből végigküzdötték az utolsó 20 percet, a végén az ellenfelünk örülhetett a továbbjutásnak.
Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy mindenkit komoly dicséret illet, a hozzáállásért, és a pályán nyújtott teljesítményért. Mindennemű nagyképűség nélkül állítom, hogy a csapat a fegyelmezettségével, küzdeni akarásával, és a sporttal szembeni alázatával, komoly nyomot hagyott mindenkiben. Ezt megerősítették, úgy a szervezők, mint az ellenfél vezetői. Persze szakmai szempontból voltak hibák, viszont ezekből tanulni lehet, és mindenképp hatalmas tapasztalatszerzés volt a csapat számára ez a "kirándulás".
Két gondolat a végére. Meg kell említenem a játékvezetést, amely pontosan olyan volt, amilyennek lennie kell, a bírók végig a pályán voltak észrevétlenül, nem akartak főszereplők lenni, és mégis a kezükben tartották a mérkőzést. Pont annyira engedték a játékot keménynek, amennyire kell. A másik a nemzetközi szövetség szerepvállalása. Sok, komoly sportrendezvényen volt lehetőségem részt venni (belűről is és kívülről is), és mindig azt tapasztaltam, hogy "funkcionáriusnak" lenni a legjobb. Más pénzén utazni, enni, aludni nagyon "fárasztó" és "felelősségteljes" küldetés. Tudom, hogy a játékvezetők költségei, szervezési előkészületek, vonnak kiadásokat maguk után. Viszont a matek nem enged. Kilenc résztvevő csapat 2000 CHF befizetése.... hát, hogy is mondjam. Voltam sokkal kevesebb startpénzből sokkal komolyabban megvendégelve. (Legalább egy látszólag komoly Players Party-t rendezhettek volna). De ez csak egy erősen szubjektív probléma, ami csak az enyém. Vagy nem??
Eredmények:
SZPK - Energia Olimpia (Pol) 3-6
UC Face off (Ned) - SZPK 0-3
MMKS Podhale (Pol) - SZPK 7-4
A csapat:
Huszár Ágnes, Gyugos Beáta, Váradi Vivien, Juhász Vivien, Kopócsi Pálma, Takácsi Anna, Marton Fanni, Miklós Rita, Vértesi Nicole, Tóth Dóra, Bacher Evelin, Kiss Klára, Mészáros Judit, Darai Szilvia, Bak Norbert (edző)
(foto: unihockey-pics.de)
Eredmények:
SZPK - Energia Olimpia (Pol) 3-6
UC Face off (Ned) - SZPK 0-3
MMKS Podhale (Pol) - SZPK 7-4
A csapat:
Huszár Ágnes, Gyugos Beáta, Váradi Vivien, Juhász Vivien, Kopócsi Pálma, Takácsi Anna, Marton Fanni, Miklós Rita, Vértesi Nicole, Tóth Dóra, Bacher Evelin, Kiss Klára, Mészáros Judit, Darai Szilvia, Bak Norbert (edző)
(foto: unihockey-pics.de)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése