A pályán vagy az életben? Valójában mindegy..

"Az emberek, akik nem ismernek, bár Ők azt hiszik ismernek, sokszor mondják, ott van az a rossz srác.. -És nem vagy rossz srác? (kérdezi a riporter) -.. nem, nem vagyok rossz srác, de ha akarod az vagyok, ez nem probléma számomra.." 
Ez egy idézet egy interjúból, melyet Zlatan Ibrahimovic adott a CNN riporterének. Ez az írás nem is fog másról szólni. Kiragadok pár részletet Ibra nyilatkozataiból. Megpróbálom őket egy picit értelmezni. Egy kicsit általánosítani. Áthelyezni a mindennapokba. Talán lehet belőlük tanulni. Miért pont Zlatan? Mert belőle csak egy van. Arrogáns, szenzációs, provokátor, világklasszis, flegma, határozott, öntelt, zseni. Ő sem makulátlan. De ki az?

".. természetes, hogy a kamera legtöbbször engem vesz, 196cm magas vagyok 90kg, persze hogy kitűnök.."

Lehet, hogy nem ez az elsődleges ok, viszont a média kifejezetten szeret oda fókuszálni, ahol valószínűleg történik valami. Ibra erre ideális. Ha nem épp egy zseniális megmozdulása, vagy gólja a téma, akkor egy provokáló gesztusán vagy beszólásán lehet csámcsogni. Az életben sincs ez másként. Vannak akik élik az életüket, és vannak akik vegetálnak. A lényeg, hogy mindig kell valaki, vagy valami, ami a témát szolgáltassa. Ez a sikertelen, és komplexusokkal küzdők legjobb szórakozása, addig sem kell saját nyomorúságukkal foglalkozni.

".. igen önző vagyok, önzőnek kell lennem, hogy helyzetbe kerüljek, önzőnek kell lennem, hogy két vagy több védőt magamra húzzak, ami által más szabadon marad, a céltudatos önzőség igenis fontos a fociban. Ha nem lennék önző, átlagos játékos lennék, és én nem akarok átlagos lenni... "

Senki sem akar átlagos lenni. Mégis rengetegen maradnak azok. Lehet morfondírozni, hogy a rendszer, a közösség, vagy épp a saját gyengeségük az oka. Sajnos az "úú mit fognak szólni" sokszor hatalmas visszatartó erő. Könnyebb a középszerűséget választani, nincs rizikó, és lehet felelősség nélkül okoskodni. Persze így elmarad a sikerélmény. A siker, ami csak kemény munka árán érkezik, és az odavezető úton sokszor kell önzőnek lenni. Viszont ez csak akkor tud működni, ha tisztában vagyunk a saját adottságainkkal. Úgy a jó, mint a rossz oldalon. Csak így tudunk a gyengeségeinken dolgozni, és így lehet az erősségeinket előtérbe helyezni. Persze ebben a régióban, ha valaki tisztában van az erősségeivel, az egyből öntelt, beképzelt. Nem is csodálkozom ezen. Bezzeg a sikerhez mindig a legnagyobb szkeptikusok dörgölődznek oda.  
 

".. senki nem adott nekem semmit ezüst tálcán, a tehetség egy dolog, de mindenért keményen meg kellett dolgoznom. Nézz körül milyen nevek közt értem el mindezt. Mindig, minden körülmény között meg kellett, és meg akartam mutatni ki vagyok. Félni?? Dehogy féltem. Ha félsz soha nem leszel top játékos. Ha félsz maradj a kertben, és rugdosd ott a labdát.."

Nincs sok lehetőség az életben, amikor megmutathatod mi van benned. Minden alkalmat meg kell ragadni, hogy bizonyíts. Elsősorban magadnak. Te vagy ugyanis az egyetlen, aki tudod, mi az, amit ezért a pillanatért megtettél. Ha nem tettél semmit, nem is lesz semmi. Ha viszont keményen dolgoztál, előbb-utóbb eljön a Te pillanatod. A Te sikered.

"... számtalan edzővel dolgoztam, a legnagyobbakkal. Mourinho terminátort csinált belőlem, folyamatosan magas szinten tartotta a motivációmat. Capello megtanított a győzelemre fókuszálni, rávezetett, hogy felfedezzem magamban a győztes ösztönt. Angelotti öreg iskola, az egyetlen edző, aki minden volt számomra. Egyszerre volt az edzőm, a barátom, az apám."

Az élet  legnehezebb dolga, megtalálni a megfelelő embereket a környezetünkben, akiktől tanulhatunk, megtanulni hasznosítani a saját fejlődésünkhöz az általuk adottakat, hogy ne csak egyszerűen megcsináljuk, amit mondanak, lemásoljuk, amit csinálnak. Nem az lesz a segítőnk, aki megmondja ezt tedd, vagy azt ne tedd. Az igazi támasz csupán megmutatja az irányt, rávezet a helyes döntés meghozatalára, mert tudja, hogy mindannyian mások vagyunk.

Sekélyes, felszínes élet hatalmasodik el mindennapjainkon. Számtalan irigy és rosszakaró vesz körül. Energiavámpírok. Persze nem is lenne jó, ha mindenki egyformán gondolkodna, azonos értékrendet képviselne. A baj az, hogy olykor több energiát kell áldoznunk azon akadályok leküzdésére, melyet mások ilyen-olyan okból szórnak lábunk elé, mint a saját álmaink megvalósítására. Pedig az emberiséget mindig a megvalósult álmok, az elért célok vitték előre. Úgy a sportpályán, mint az életben.